Bemutatkozás

Lélekoldás, Lélekrész visszatérítés, belsőutazás, Tarot kártya olvasás, egyéni és csoportos meditációk, BONYHÁDON. Tel: +36 70 703 76 28 Szeretettel várlak! Amrita """""""""

Címkefelhő

Sérült belső gyermek

Láttál már kisgyermeket, aki nagy csodálkozó tekintettel figyeli a külvilágot, aki tájékozódni akar, aki keresi a helyét a világban, aki felfedezi a mozgást, a beszédet és kellemetlen/kellemes érzéseket szerez?

Emlékszel? Te is voltál ilyen rácsodálkozó, ösztönös, képet alkotó a világról. Na Ő, a Te BELSŐ GYERMEKED!

És ezt a belső gyermeket, az eredendően benned rejlő, eredendő ösztönerőt, a belső felnőtted zabolázza meg.

Mindenkiben él egy olyan rész, ahol elraktározzuk a velünk történteket, a megélt, vagy valós sérelmeinket, a visszautasításokat, a meg nem felelést, a hiányt, a tehetetlenséget, a megaláztatottságokat, és a frusztrációkat, csalódásokat, a bűntudatot, a félelmeket.

Mindannyiunknak vannak szüleik és azok a szülők, akik magatartásukkal, a fenti érzelmek közül egyet is közvetítettek gyermekük felé, a maguk feldolgozatlan sérüléseiket továbbították, adták át gyermeküknek. A gyermek - vagyis jelen időben te - pedig kompenzál, aszerint, ahogy azt a szüleitől látta, tanulta. S ez így megy generációkon át, heted íziglen.

A gyermekeknek nem csak odafigyelésre, megerősítésre, vezetésre van szükségük, hanem arra is, hogy mindezt ők is nyújthassák. Ki akarják mutatni szeretetüket, gyengédségüket, segítőkészségüket, - hozzá akarnak járulni az életük legfontosabb személyeinek, a szüleik boldogságához! Mindegy melyik oldal merül felejtésbe, borul fel az egyensúly a gyermek életében, - akár az, hogy kap, akár az, hogy ad, - sérülésekkel indul a felnőttség útján.

Az anya lelki felfogása alakítja a gyermek korai világképét, ez az első általa átélt tudati tér. És már a fogantatás pillanatától "veszi az adást" a magzat, ezért ezek a korai élmények alkotják a felnőtt én alapjait, meghatározó tapasztalatait, és látjuk felnőttként, anyánk által, átszínezve a világot, - nem olyannak, amilyen itt és most valójában....

 

Na és persze, kivétel nélkül, érzelmileg, mindannyian a múltba kapaszkodunk. Oda, abba a történetbe vagy történetekbe, ahol a sérelmet, a megrázkódtatást átéltük. Mint egy mágnes vonz bennünket, az a történet amit még nem sikerült megoldani/begyógyítani magunkban. A sérült, blokkolt belső gyermek figyelme és energiái, ugyanazon tapasztalatok körül keringenek. Újra és újra színpadra rendezi magának a fusztrációkat, félelmeket, sérelmeket, fájdalmakat, hogy újra élhesse, hogy megoldhassa blokkokat, a karmikus történeteket.

 

Ezen a fájdalmasan szűk kapun, a tudás elmélyített tapasztalásain keresztül jutunk a gyógyuláshoz, a szabaduláshoz.

A kapun átjutáshoz segítséget nyújthatnak az alábbi alternatív terápiák, - a teljesség igénye nélküli felsorolásban - akár külön-külön vagy egymással kombinálva is:

 

családállítás

belsőutazás

kineziológia

izzasztókunyhózás

 

Mikor tetted fel magadnak utoljára a kérdéseket és vetted fel a kapcsolatot a magadban élő belső gyermekeddel, tudod e?

Ha jól sejtem, jó rég....

Na akkor most tedd fel magadnak az alábbi kérdéseket, és ne csak kapásból válaszolj, hanem hagyj magadnak időt is a válaszok megtalálásához/meghallásához:

 

Mit akarok igazán?

Mit akarok a szívem mélyéről?

Mi a vágyott sikerem?

Mit jelképez számomra, a vágyott siker, mivel áll analógiában bennem?

Vállalom e a felelősséget teljes mértékben a cselekedeteimért, a mondataimért, a létezésemért?

 

 

Kapcsolódó cikk:

Belső utazás

Ajándék! Elfogadod?

Szeptemberben az ELSŐ TÍZ jelentkezőnek, - kik még nem jártak nálam - a szolgáltatásaim bármelyikét ajándékul adom.
Legyen az ....

Gazdálkodjunk vagy ne gazdálkodjunk

Egy kérdés ihlette írásom, úgy gondolom sokakat érdekel a téma ezért újra írom gondolataim, némi cenzúrát alkalmazva az eredetihez képest.

Megéri-e gazdálkodni, s mennyire tesz a föld az állattartás rabszolgává és lehet e nulláról kezdeni?


Egyre több ember ismeri életem/életünk történetét. Ki mélyebben, ki felszínesen. Akik egyáltalán nem tudnak rólunk semmit, azok számára több minden meglepő lehet a lentebb olvasható írásból.

Magamról annyit, hogy a születésemmel kezdve, komoly és nehezített gyermekkorom volt, 18 éves koromig, túl voltam 14 műtéten, születésemkor pedig az a hír járta orvosi berkekben ebben az életemben nem tudok majd lábra állni, s beteljesíteni az anyaság programját. Voltam már kerekesszékben, szerettem vele nagyon rallizni, de hosszan nem tudott eddig még rabul ejteni. Anyaság is kipipálva, három élő gyermekem van, akikre méltán vagyok nagyon-nagyon büszke!
Az életutam egyáltalán nem nevezhető átlagosnak, még a sámánok útján járt sem. Tapasztalásaim egyediek, s erősek. Gyermekeimet köddé vált apákkal neveltem fel, egyedül. Az egzisztenciális szintem magas volt 9 évvel ezelőttig, jó nagyot estem a magasból – igaz a mondás. 
Nulláról építkeztem, hoztam fel magam s gyermekeimet. A folyamat alatt sokat tanultam, alternatív terápiákat elsősorban, sok oklevelem van, miket korábban büszkén bekeretezve tettem ki a kezelő falára. Ma már egy sincs elöl. A párkapcsolati kísérleteim sorra sikertelennek bizonyultak, míg egyszer csak jött az EMBÖR. Egy éve lesz március 25.-n, hogy először egy párnán aludtunk.

De az élet szeret emlékeztetőt adni, a tanultakból. 
Összeköltözésünk, egy háztartásba kerülésünk nem ment simán. Baranya megyéből, Cserkútról költöztem Tolna megyébe, Bonyhádra. Édesem (egy székely asszonytól hallottam mikor így szólította Azurát, s nagyon megtetszett – oly szép, s szerelmetes) s gyermekei a szó legszorosabb értelmében egy szál bőrönddel léptek ki az addigi életükből, 12 óra leforgása alatt. Pince, kamra, de a pénztárcánk is tök üres volt, s amit addig én összegyűjtöttem azt is benyelte az addigi életük. Mármint társam szülei, s testvére. Aki élt vagy él mozaik családban az tudja, miről beszélek, ha azt mondom: „én gyerekem, te gyereked” - nehezített verziójú család.
Na kérem, ezt az ingatag alapot igyekszünk mink most gatyába rázni. Olykor imádkozva, mint fagyot madár az ágon, ki sose szánja magát (G.I.Jane után szabadon), - aztán megint befordulva, s az érzelmi hullámzások tengerén, - együtt a mélységekben, s a magasságokban is.

Édesem mindennapjai télen a tüzelőnkről szólt, nem volt egyszerű a vizes fát kitermelni fagyban, majd összevágni, s meleget varázsolni a kandallóba, nap mint nap! Ahogy az idő enyhült, megindult a földeken, most metszi a fákat, a szőlőt, ültetett újabb facsemetéket. Pár hektár bérelt földön termelünk idén a kukoricát s a búzát, - a takarmányt. Az Embör reggel megy, késő délután/este jön, a reggeli és esti etetés, itatás, almozás az övé. Tervezi idén a méhészkedés indítását, - kaptáraink már vannak, a család(ok)még hiányoznak.

A magam részéről napközben házimunka hegyekkel vagyok elfoglalva, - öt gyerek van a családban. Mosógép napjában kétszer vagy háromszor is megy, a mosogatóban nem két bögre szokott napjában többször is kóvájogni. És ott vannak az állatok. Öt kecskénk van pillanatnyilag, és bármelyik pillanatban további gyarapodásra számíthatunk, vagyis ügyeletben vagyunk. Napjában kétszer fejek, ugyan most sok tej nem marad, - a sajtkészítés majd a nyáron indul - kell a kicsinyeknek, de a reggeli tejeskávé kecsketejjel, khm… hááát nem tescos tej annyi biztos! Még nem rúgták le a cserepeket a tetőről, s nem tudok róluk rémtörténeteket mesélni, mint megannyi helyről hallani róluk ezt azt.

Tény: a kecske az kecske, s ő sem játék, pont,  mint a medve ;)

A tyúkudvar is szépen adja magát, tojást vennünk nem kellett, se a keltetéshez, se a rántottához, vagy a házi tésztához. Amikor nem mosok, főzök, s takarítok, akkor vetem a földbe a magokat, vagy ép az állatok között töltöm az időm, vagy tésztát gyúrok, szörpöt készítek, lekvárt főzök. Stb. Nem titkolt célunk, megtermelni a saját élelmiszerünket és még két - három családét. Csak annyi felesleget, hogy a hiányzó dolgainkat fedezze, mint pl üzemanyag az autókba, a kapálógépbe, s a fűnyírókba.


Hogy van e szabadidőnk?

Van! De az is tény, hogy amikor az ember azt csinálja amit szeret, akkor nem fárad el úgy a munkában. Édesem szabadidejében tovább kutatja a Mecsek szakralitását, a népmeséket, s a néptánc egyesületet működteti. A magam részéről székely asszonyokkal éneklek népdalokat, és továbbra is járom a sámánok útját. Merhogy azt is megtapasztaltam, hogy fontos továbbmenni, lépni az úton. Megállni, s megpihenni lehet, de letérni arról nem. 
Így élünk mink. S nem cserélném be az életmódunkat panelra, se irodára a gazdálkodást. 
Nem először kezdtünk nulláról. Naggggyon nulláról tavaly szeptemberben indultunk újra.

Üzenem hát mindenkinek ki egy pöttyet is kételkedik:
Van esély! Nulláról is. Egy tojásból hamar lesz kettő, s egy kecskéből is három.

Az is igaz, hogy az állatokhoz lázasan is fel kell leni, enni, s inni adni neki, segíteni neki az ellésnél, stb. Nincs táppénz, vagy fizetett szabadság. S mit cserébe kap az ember s a lánya?! Az olyan, mintha saját pénzt nyomtatnál, minek értéke nem függ semmilyen tőzsdétől, s a szeretete, bizalma … áhhh ezeket nem is lehet szavakba önteni!